Ebbe a botrányba csaknem belebukott Reagan és Bush

Egy tisztes CIA-vezetőnek feltehetően ma is lúdbőrös a háta, ha annak a harmincöt évvel ezelőtti kongresszusi meghallgatásnak az archív képsorait látja, amelyen 1987 júliusában Oliver North, a haditengerészet alezredese, a Nemzetbiztonsági Tanács tagja elismerte szerepét az úgynevezett Irán–kontra ügyben, amely a Központi Hírszerző Ügynökség talán legnagyobb botránya volt és maradt – kis híján belebukott Reagan elnök és alelnöke, az idősebb George Bush.

Jóllehet a titkosszolgálati akciók gyakran szövevényesek, ez az ügy párját ritkítóan sok szálon futott. Ha a kezdetét keressük, érdemes 1979. november 4-ig, az iráni forradalom egyik epizódjáig visszamenni. Ezen a napon forradalmárnak nevezett diákok megrohamozták a teheráni amerikai nagykövetséget, és túszul ejtettek 66 amerikait. Néhányukat hetek múltán szabadon engedtek, de 50 férfit és két nőt továbbra is fogva tartottak. Jimmy Carter amerikai elnök egy katonai mentőakciót rendelt el a túszok kiszabadítására, de 1980. április 24-én az odaküldött helikopterek meghibásodtak, és a „Saskarom-hadművelet” elbukott. A kínos kudarcnak döntő része volt abban, hogy az 1980. novemberi elnökválasztáson Carter alulmaradt Ronald Reagannel szemben.

A túszrablás 444. napján, 1981. január 20-án, és – minő véletlen! – Reagan elnöki beiktatásának napján az irániak szíve meglágyult: szabadon bocsátották a foglyokat.

Nagy gesztus

Ezen a ponton nyissunk új fejezetet és színteret a történetben. Az 1970-es évek második felétől Nicaraguában szabályos háború folyt a kormányon levő baloldali, Castro-barát szandinista front és a vele szemben álló, magukat ellenforradalmároknak nevező kontrák között. A nyolcvanas években a kontrák kegyetlenségéről – bár a szandinisták sem voltak ártatlan bárányok – számos rémtett bejárta a világsajtót, és azt is tudni lehetett róluk, hogy fegyvervásárlásaik jelentős részét drogkereskedelemből fedezik, ezért az Egyesült Államok törvényes eszközökkel nem támogathatta nicaraguai szövetségesét.

1986. október 5-én egy fiatal szandinista katona lelőtt egy C-123-as szállítógépet, amely fegyvert és hadianyagot szállított a kontráknak.

A gépet három amerikai vezette, az egyikük túlélte az incidenst, és bevallotta, hogy a CIA megbízásából teljesítette feladatát. Az Egyesült Államok igyekezett eltusolni az ügyet, de a hihetetlenül szövevényes akciónak egyre több részlete szivárgott ki. Ez rendkívül kínos volt az elnökre nézve, ugyanis beiktatása után alaposan gyaníthatóan, de soha be nem bizonyítottan jelentősen megnőtt a törvénysértő titkosszolgálati akciók száma; az ilyen tevékenységek tilalmát a szolgálatok Carter alatt igyekeztek jobban tiszteletben tartani.

Irán és az Egyesült Államok között ekkor a lehető legfeszültebb volt a viszony, a perzsa állam azonban egyre nagyobb fenyegetettséget érzett Irak részéről, emiatt égetően szüksége volt modern, ütőképes haditechnikai eszközökre. Titokban több ország, legfőképpen Szaúd-Arábia, a Dél-afrikai Köztársaság és Tajvan is hajlandónak mutatkozott pénzt áldozni az iráni hadsereg megerősítésére vagy részt venni a kivitelezésben – további pikantériája a történetnek, hogy a közvetítésben az izraeli titkosszolgálat is szerepet vállalt. Washingtoni kormánykörökben az a hír járta, hogy küszöbön áll a Khomeini-szárnnyal szembenálló „mérsékelt” iráni ajatollahok hatalomátvétele, és ezért érdemes is valamit tenni.

A terv kidolgozása a haditengerészet Vietnámot megjárt veteránjának, Oliver Northnak a műve, és a komplex ügylet fő célja az amerikai túszok szabadságának visszanyeréséért tett nagy gesztus volt.

North megúszta

Még korántsem vagyunk a furcsaságok végén. Oliver North a legjobb közvetítőnek a puccsal Panama élére került Manuel Noriega tábornokot, a CIA régi megbízható emberét találta: neki utalták át a Teherántól kapott pénzt. Noriega három évtizedig dolgozott a CIA-nak, és diktátori hatalmát arra is felhasználta, hogy óriási pénzekre tegyen szert a kábítószerüzletből. Szerepének nyilvánosságra kerülése olyan botrányokat keltett, hogy 1989-ben az Egyesült Államok kénytelen volt vádat emelni ellene droggal kapcsolatos szövetségi bűncselekmények miatt. 17 évet töltött amerikai börtönben, majd kiadták Franciaországnak, ahol egy ingatlanügylete miatt töltött további éveket börtönben, majd Panamában házi őrizetben halt meg.

Visszatérve a harmincöt évvel ezelőtti kongresszusi vizsgálathoz, amely 1987 májusától augusztusig tartott, majd novemberben bocsátották ki a jelentést: Reagan és George Bush megúszta az ügyet, mert a vizsgálat nem találta bizonyítottnak, hogy tudtak az illegális akciókról, de a nemzetbiztonsági főtanácsadó, John Poindexter tengernagy öt vádpontban bűnösnek találtatott. North alezredes, az egész ügy főkolomposa nevetséges büntetést kapott: felfüggesztett börtönt és csekély, 150 ezer dolláros pénzbírságot. A bíró azzal indokolta a váratlanul enyhe ítéletet, hogy „a börtön csak megerősítené a vádlott helytelen nézeteit”.

Oliver North – most 78 éves – azóta is népszerű médiaszereplője a republikánusok jobbszárnyának, és 2018–2019-ben néhány hónapig az amerikai Nemzeti Fegyverszövetség elnökének is megválasztották.

The post Ebbe a botrányba csaknem belebukott Reagan és Bush first appeared on 24.hu.