Mutatvány a manézsban

Széky János: ami tarthatatlan

Van ez a bizonyos „3,5 százalékos szabály”, más néven Chenoweth-szabály, amely szerint a békés tiltakozó mozgalmak olyankor győzik le (majdnem) biztosan a kormányzatot, ha egy csúcsponti eseményben a lakosság legalább 3,5 százaléka vesz részt. Magyarországon ez ma körülbelül háromszáznegyvenezer embert jelentene.

Mi ez?

Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban. Már online is: www.es.hu/elofizetes  

Nem vastörvény ez, csak szabály, van kivétel (ha nagyon erős egyeduralom masszív külső segítséget kap), és nem jelenti azt, hogy a változtatáshoz feltétlenül 3,5 százaléknak kell kimennie az utcára. A névadó, Erica Chenoweth amerikai politológus a szerzőtársával, Maria J. Stephan külügyminisztériumi tisztviselővel 323 ilyen konfliktus – az ő terminusukkal: kampány (átvitt vagy a szó szoros értelmében vett belső hadjárat) – adatait elemezte végig az 1900 és 2006 közötti korszakból. Tanulmányuknak az a legfőbb – és a szerzőket is meglepő – felfedezése, hogy az erőszakmentes ellenállási kampányoknak sokkal (majdnem kétszer) nagyobb az esélyük a teljes vagy részleges sikerre, mint az erőszakosaknak: véres forradalmi kísérleteknek, gerillamozgalmaknak stb. (Erica Chenoweth and Maria J. Stephan, Why Civil Resistance Works: The Strategic Logic of Nonviolent Conflict. New York: Columbia University Press, 2011). A 3,5 százalékos határt Chenoweth már később, az adathalmaz utólagos elemzése során állapította meg.

A könyv érvelése szerint egyébként a résztvevők nagyobb száma és így a siker nagyobb esélye logikusan következik az erőszakmentes jellegből, ugyanis a „morális, fizikai, információs és az elköteleződést gátló akadályok” jóval kisebbek, mint a fegyveres felkelésnél. A magas részvételi arányból ered a szerzők szerint a nagyobb ellenállóképesség (a represszióval szemben), a taktikai újítások nagyobb valószínűsége, „a polgári életvitel kiterjedtebb megzavarása” (expanded civic disruption), ami a rendszer számára növeli a status quo fenntartásának költségeit, valamint az, hogy így könnyebb az átállás az ellenfél támogatóinak oldaláról.

Gadó Gábor: Mutatvány a manézsban

Ha az Európai Bizottság elemzője lennék, és főnököm arra kérne, hogy rövid feljegyzésben értékeljem a magyar kormánynak a statáriális jogszabályelőkészítés visszaszorítására irányuló új törvénytervezetét, (lásd a T/705 számú tervezetet), mindenekelőtt óvatosságra inteném a brüsszeli döntéshozókat. Figyelmeztetném őket arra, hogy a jogalkotásról és a jogszabályok előkészítéséről szóló két törvény már közel tizenkét éve hatályos, és ha rendelkezéseiket megszívlelték volna, nem esik meg az a szégyen, hogy a Fidesz-KDNP koalíció úgy fogadja el a kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló törvényt (2022. évi XIII. törvény), hogy döntésük lehetséges következményeiről semmilyen elemzés, számítás nem áll a rendelkezésükre.

Pedig a jogalkotásról szóló törvény általános követelményként írja elő, hogy a jogszabály előkészítőjének a dolga, hogy „előzetes hatásvizsgálat elvégzésével” felmérje a szabályozás várható követelményeit.  (Lásd a 2010. évi CXXX.  törvény 17.§-át.) A köztársasági elnök nem csak azért hibázott, mert a KATA-szabályozás kapcsán belenyugodott abba, hogy az Országgyűlés két napon belül „lezavarhat” egy törvényjavaslatot, hanem azzal is, hogy nem firtatta, hogy az adószabályok radikális átírása miként érinti a vállalkozók és az általuk végzett, társadalmilag hasznos tevékenységek jövőjét.

Losoncz Miklós: Politikai prioritások és gazdasági kényszerek

A kormányzati retorika szerint a magyar gazdaság szinte minden nehézségéért a háború a felelős, a propaganda azt sugallja, hogy a megoldás a béke, bár nem foglal állást, hogy ki a felelős a háborúért és milyen békéről lehet szó. Ez az írás arra a kérdésre keresi a választ, hogy a magyar gazdaság fundamentumainak, valamint külső és belső egyensúlyviszonyainak az alakulását mennyiben határozták meg világgazdasági, a hazai döntéshozók hatókörén kívülálló és belső, gazdasági jellegű folyamatok és döntések. A külső és a belső tényezők szervesen összefüggnek egymással, a közöttük lévő határvonal nem mindig egyértelmű, ráadásul folyamatosan változik. A gazdaságpolitikában irányváltás gazdasági kényszerek hatására következik be, ennek első jelei már érzékelhetők.

Kovács zoltán: Finomhangolás

Navracsics miniszter a magyar kormány és az unió vitájáról kifejtette, Magyarország arra vár, hogy az Európai Bizottság mondja meg, „mit kér ahhoz, hogy a tárgyalások politikailag is lezárható szakaszba érjenek” – értsd: az uniós pénzekről. Azt lehet tudni – mondja a miniszter, „komoly brüsszeli elvárás, hogy reformértékű szakpolitikai lépések történjenek például az oktatás terén, és igen, beleértve a tanárok béremelését is” – fogalmazott a Matthias Corvinus rendezvényén. Navracsics természetesen pontosan tudja, hogy ezt aligha lehet pontokba szedni, az ország közállapota ugyanis olyan, hogy a taxáció mindig hiányos marad. Átláthatatlan, korrupciótól rohadó struktúra, aminek a lebontása jóformán reménytelen vállalkozás. Egyszer majd az egészet újra kell építeni, ahhoz azonban újabb reformkor kell új emberekkel. Olyanokkal, akik nem visznek, hanem hoznak.

Szponzorált tartalom

A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.

The post Mutatvány a manézsban first appeared on 24.hu.